Összefoglaló

A 2016 februárjától a Károli Gáspár Református Egyetemen működő kritikai szociolingvisztikai műhely tagjaival több színterű etnolingvisztikai kutatást folytatunk a tiszavasvári, a helyi diskurzusokban oláhcigányként kategorizált közösségben. Tanórákat látogatunk a Tiszavasvári Magiszter Általános iskolában, ahová a közösséghez tartozó gyermekek járnak. Félstrukturált szociolingvisztikai interjúkat készítünk tanárokkal és szülőkkel az iskolában, lakásokban és közösségi színtereken. A résztvevő megfigyelés eszköztárát is használjuk; sok időt töltünk a közösségben különféle formális (istentiszteletek) és nem formális (közös játékok, nyári tanoda) programokon, az óvodában és az iskolában. Tevékenységünk célja, hogy megismerjük a közösség nyelvi gyakorlatait, és tapasztalataink alapján az iskola pedagógusaival együttműködve olyan nyelvpedagógiai alapelveket fogalmazzunk meg és próbáljunk ki, amelyek azt szolgálják, hogy a közösséghez tartozó gyerekek iskolai pályafutása az eddigieknél sikeresebb legyen.

A közösség diskurzív gyakorlatait a romani és a magyar nyelvhez tartozó nyelvi források párhuzamos használata jellemzi. A közösségben jelentős szerepet játszó romani nyelv presztízse a beszélők szemében alacsony. A szülők úgy határozzák meg gyermekük számára az óvodában és az iskolában kívánatosnak tartott nyelvi viselkedést, hogy otthon (a közösségen belül) lehet cigányul beszélni, de a közösségen kívüli színtereken, így az iskolában is, csak magyarul ”szabad”.  Az iskolai környezetbe kerülő, nem kis arányban romani nyelvi forrásokat is használó gyermekek az évtizedes többségi szimbolikus nyomás következtében közösségi vélekedéssé is vált ”az iskolában magyarul beszélünk” tétel hatására elhallgatnak. Mivel nem tudnak magyarul beszélni, nem beszélnek sehogy. Vannak olyan gyerekek, akik az óvodába érve az óvónők szerint nem tudnak magyarul, mert a közösségben jelen van a nyelvi szocializációnak egy olyan módja, amelyik szinte csak romani forrásokat hasznosít. Ugyanakkor más szocializációs minták is jelen vannak, ezek a romani és a magyar nyelvi forrásokat változó mértékben vonják be.

Az iskola pedagógusai és a Károli Gáspár Református Egyetemen működő kutatóműhely tagjai megalakították a Tiszavasvári Transzlingváló műhelyt. Együttműködésünk során egy új módszertant (és a mögötte lévő nyelvideológiai elgondolásokat) kívánjuk alkalmazni az iskolában. Az elmélet lényege, hogy a kétnyelvűnek mondott emberek nyelvi repertoárja ugyanúgy egységes és oszthatatlan (García 2014), mint azoké, akiket egynyelvűként tartunk számon, csak a hozzá tartozó nyelvi erőforrásokat a beszélői tudat nem egy nyelvhez, hanem kettőhöz vagy többhöz rendeli hozzá. Ez a nyelvpedagógiai elgondolás tehát nem a tanulók által használt (egyes) nyelv, például a magyar vagy a romani, hanem a nyelvi repertoár egészének fejlesztésével támogatja a beszélők társadalmi versenyképességét. Ezt a célt úgy kívánja elérni, hogy a tanulók mindennapi beszédmódjaira épít. Azokat a megszólalási módokat, ahogy a tanulók a mindennapokban beszélnek, a tanulási folyamat részévé teszi. Ahelyett, hogy a tanulók beszédmódjait a tanulási folyamat kezdetétől a saját elvárásaihoz igazítaná, alkalmazkodik azokhoz. Ezáltal az otthonosság és a folytonosság érzését nyújtja a tanulóknak, ami nagyobb biztonságérzethez és bátrabb, több, rétegzettebb és változatosabb kommunikációhoz vezet. Abban a tekintetben szoros ideológiai rokonságot mutat a hozzáadó nyelvpedagógiával, hogy kerüli bizonyos nyelvi források stigmatizációját. Ezen túlmenően felhagy azzal a gyakorlattal, amely az iskolát a monolingvis, a sztenderd konstrukciójához kötött megszólalással köti össze. Ilyen jellegű, részletesen kidolgozott, gyakorlatias kézikönyveket, feladatgyűjteményeket is létrehozó, kipróbálás fázisában lévő nyelvpedagógiai gyakorlatot a transzlingválás terminusát centrumba állítva New York-i, spanyol és angol nyelvi forrásokat használó diákok oktatására alkalmaznak már (García 2009, Celic-Seltzer 2011, García-Hesson 2015, García-Li 2015, Wiley-García 2016), azonban az a tény, hogy a helyi, romanihoz köthető beszédmódok nem kapcsolódnak egy sztenderdhez, egyedivé és újszerűvé teszi projektünket.

Mindez a vizsgált iskola tanulóira vetítve azt jelenti, hogy a nyelvi repertoárjuk jelentős részét kitevő, romanihoz köthető nyelvi források is a tanulási folyamat részévé válnak. A romani források iskolai szerepének kialakítása és folyamatos növelése a biztosítéka annak, hogy a tanulók nyelvi repertoárja kiegyensúlyozottan és folyamatosan alakuljon, bővüljön. Mindez intézményi (makro) szinten és a személyi interakciók (mikro) szintjén, több lépésben valósul meg. A 2017/2018-as tanévben néhány tantárgyból (elsősorban etika és magyar nyelv), néhány osztályban és néhány pedagógus részvételével gyűjtünk további tapasztalatokat, kidolgozzuk a program bemeneti és kimeneti mérési lehetőségeit, folytatjuk és folyamatossá tesszük a közösség tagjainak és a pedagógusoknak a programról való tájékoztatását. Az újonnan belépő első osztályok tanítását azonban már tervszerűen a transzlingváló alapelvek szerint kezdi meg az intézmény. Az egyik osztály év elején, a másik félévkor kezdi meg a transzlingváló alapelvek szerinti munkát. A projektet mérések kidolgozásával és felvételével kezdtük meg 2017 szeptemberében és októberében. Mindkét osztályban felvettünk egy nyelvi kompetenciákat vizsgáló tesztet mind transzlingváló módon, mind hagyományosan, azaz kizárólag a gyerekek magyar nyelvi erőforrásaira támaszkodva.

Szintén a 2017/2018-as tanévtől kezdve etnolingvisztikai vizsgálódásainkat kiterjesztjük Tiszavasvári másik részén élő, magyarcigánynak mondott közösséghez tartozó beszélők otthoni és iskolai nyelvi gyakorlataira is (a részprojekt felelőse Jani-Demetriou Bernadett).

Az első év tapasztalatai függvényében tervezzük a projektnek az iskola nagyobb hányadára való kiterjesztését, illetve további néhány év alatt egy teljesen kimunkált, mások által és más körülmények között is használható program kidolgozását. Tapasztatalatainkról egyéb multiplikációs tevékenységek mellett publikációk folyamatos megjelentetésével számolunk be. Programunktól azt is reméljük, hogy a közösség gyermek tagjai sikeresebbek lesznek nem csak magyar nyelvi gyakorlataikat, hanem tanulmányaik egészét tekintve, de legfőképpen azt szeretnénk, ha iskolai létük egészére felszabadító, motiváló hatással lenne programunk.

Hivatkozások

Celic, Christina – Kate Seltzer 2011. Translanguaging. a CUNY-NYSIEB Guide for Educators. New York: The Graduate Center, The City University of New York.

García, Ofelia – Li Wei 2015. Translanguaging, bilingualism and bilingual education. In: W. Wright, S. Boun, & O. García (ed.): Handbook of Bilingual Education. Malden, MA: John Wiley. 223-240.

García, Ofelia – Sarah Hesson 2015. Translanguaging frameworks for teachers: Macro and micro perspectives. In A. Yiacoumetti (ed.): Multilingualism and Language in Education: Current Sociolinguistic and Pedagogical Perspectives from Commonwealth Countries. Cambridge: Cambridge University Press. 221-242.

García, Ofelia 2009. Education, Multilingualism and Translanguaging in the 21. Century. In: Skutnabb-Kangas, Tove et al. (ed.): Social Justice through Multilingual Education. Multilingual Matters, Cromwell. 140-158.

García, Ofelia 2014. Countering the dual: Transglossia, dynamic bilingualism and translanguaging in education. In: R. Rubdy & L. Alsagoff (eds.): The global-local interface, language choice and hybridity. Bristol, United Kingdom: Multilingual Matters. 100-118.

Wiley, Terrence G. – Ofelia Garcia 2016. Language_Policy and Planning in Language Education: Legacies, Consequences, and Possibilities. The Modern Language Journal. 48–63.